Miért hümmögünk („őőő”, angolul: „umm” „amm”) beszéd közben?
Az ő-zés valakinél gyakoribb, valakinél kevésbé. Most a miértjeinek járunk utána, kicsit tudományosabb szemmel megvizsgálva!
Ha jobban megfigyeljük azokat a pillanatokat, amikor az „umm”, „amm” gondolkodó szót használjuk, miközben próbáljuk lehetőleg értelmesen kifejezni magunkat, megfigyelhetünk valamit: egy új tanulmány szerint jellemzően főnevek előtt jelennek meg!
A kutatók felfedezték, hogy amikor az emberek a mondatuk közepénél tartanak és a gondolatuk gyorsabb, mint a kiejtésük, akkor inkább a főnevek előtt akadnak meg, mintsem az igék előtt.
Ez azért történhet így, mert a mondatainkban elhangzó főnevek elménkben történő megjelenítése lelassítja a beszédünket mielőtt kimondanánk őket. Ezzel szemben az igék, cselekvést kifejező szavak gyorsabban jelennek meg az agyunkban, nem vesz el sok időt, így jobban összhangba tudjuk hozni a kiejtésükkel, már ami az időintervallumot illeti.
Ha egy szót gyakrabban használunk, jobban ismerünk, akkor kevésbé fogunk a kimondásuk előtt elidőzni. Ha úgy jobban tetszik, az agyunkban egy adott, jól ismert szóhoz vezető út jobban ki van építve, akárcsak egy autópálya.
A tudósok már korábban is azt tapasztalták, hogy az ismeretlen, vagy bonyolult szavakat megelőző szünetek jól tükrözik az említett szavak tervezésének komparatív nehézségét - mondta Frank Seifart, az amszterdami egyetem „Literary Studies and Linguistics” tanszék kutatója.
Az új tanulmányban a kutatók több ezer beszédet vettek fel és elemeztek ki összesen 288,848 szó ritmusára figyelve, kilenc különböző nyelven, amit Európában, Észak-Amerikában, Mexikóban, Szibériában, Himalájában, az Amazonas esőerdőiben és a Kalahári-sivatagban beszélnek.
Az eredmény pedig az lett, hogy a szünetek, időhúzó töltelékszavak 60%-kal nagyobb eséllyel fordulnak elő főnév előtt, mintsem ige előtt. A kutatók azt is megállapították, hogy az emberek kétszer nagyobb valószínűséggel hümmögnek, mielőtt egy főnevet kimondanak, annak ellenére, ha az ige egyébként ritkán használt, vagy bonyolult, komplex kiejtésű!
Az emberek az átlagos beszédhelyzetekben a főneveket általában csak akkor használják, ha új, vagy váratlan információkat adnak hozzá a beszédhez. Egyébként ezeket gyakran névmásokkal helyettesítik. A főnevekhez több tervezési időre van szükség, mint az igékhez, még akkor is, ha alapvetően nem egy bonyolult főnévről van szó. Ez a „minta” minden vizsgált nyelvben megtalálható volt függetlenül a kulturális környezettől, vagy a nyelvtani szerkezettől.
Az eredeti cikket köszönjük a Live Science weboldalnak, amit felhasználtunk.